A fül háromrészre osztható: külső, közép és belső fül. A fülgyulladást kiváltó kórokozó lehet vírus vagy baktérium illetve gomba. A gombás fertőzés inkább a külső fület érinti, hallójáratgyulladást okozva. A belső fül (csiga és egyensúly szerv) gyulladása szerencsére ritkább. A következőkben elsősorban a középfül, a dobüreg gyulladásával foglalkozunk.
A középfül gyulladása megfázás, nátha szövődménye lehet, elsősorban kisgyerekkorban alakul ki.
A középfület borító nyálkahártya a felső légúti nyálkahártya része, mint az orrmelléküregeket borító nyálkahártya is, ugyanúgy érintett a gyulladásos betegségekben.
A középfülgyulladás elsősorban az őszi-téli időszakban jelentkezik, kisgyerekkorban. A szokásos történet szerint egy kis megfázás, vírusfertőzés után jelentkezik fülfájás, hallácsökkenés, esetenként láz, rossz közérzet.
A kórokozók egyrészt az orrgaratot a középfül üregével összekötő kis csatornán, a fülkürtön (Eustach kürtön) keresztül jutnak be a dobüregbe, másrészt a véráram útján is bekerülhetnek. A fülkürt gyermekekben rövidebb és kevésbé meredek lefutású, ezért ebben a korosztályban a baktériumok könnyebben eljutnak a dobüregbe.
A fülkürt működési zavara elősegíti ezt a gyulladást. A fülkürt feladata, hogy a levegő nyomását kiegyenlítse a dobüreg és a külvilág között, ez minden nyelésnél megtörténik egészséges emberben, anélkül, hogy észrevennénk. Akkor észlelheti az ember, hogy nincs meg ez a nyomáskiegyenlítés, ha náthásan repül és leereszkedik a gép vagy búvárkodik. A füle bedugul, fáj.
Ha a kürt orrgarati szájadékát krónikusan megnagyobbodott orrmandula zárja le vagy allergiás gyulladás miatt duzzadt a csatorna nyálkahártyája, akkor nem tudja a dobüreget szellőztetni.
Az alultápláltság, immunhiányos állapot vagy gyenge immunredszer hozzájárul a fertőzés kialakulásához.
